Song Information | |
Music: Gábor Molnár, Péter Puskás | |
Lyrics: Gábor Molnár |
Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba
Mert én veled úgy szállnék, végtelen éjben
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár
A sötéttel sodródva vágyom rá
Érted veled úgy szállnék, végtelen éjben
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok
Úttalan utakon talán látlak téged
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek
Veled úgy szállnék, végtelen éjben
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Veled úgy szállnék, végtelen éjben
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Veled úgy szállnék, a végtelen éjben
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek
Leave a Reply